Fenyő Miklós ismét csordultig töltötte a Margitsziget nézőterét

Még az idő is nagyon kegyes volt hozzánk, hiszen kellemes nyárvégi estét varázsolt nekünk a fenti hivatal. Régen láttam ennyire tömött sorokban özönleni a népet a Margitszigeti Szabadtéri Színpad felé. Ekkor már lehetett sejteni, hogy nem kell a szervezőknek szégyenkezniük a telítettség miatt. Ez volt a kilencedik ilyen koncert, majdnem jubileumi, úgyhogy a színpad két oldalán még jó néhány ülőhelyet alakítottak ki a fontos vendégek számára. Aztán később ők megbánták, hogy fent ültek.

Fenyő koncert nem lehet központi téma nélkül, mert akkor csak egy sima rocky buli lenne. Mindig kitalál valamit, tavaly a kőkorszak körül forgott az előadás. Az idei téma a foci volt, az előadás során a Lendület SC (a Fenyőnyöngye zenekar) és a Jampi FC (tánckar) közötti meccs szolgáltatott hátteret Fenyő Miklós zenéjének. A bírói kart a Csacska Macska vokál képviselte.

A nézők jó része kapott csapatzászlókat, hogy „szurkolhasson”. A koncert elején Fenyő ezt ki is használta, és a kötelező bevezető (köszönjük ennek meg annak bla, bla) után bevonultak a csapatok, üdvözölték egymást, majd olyan boogie-ba csaptak, hogy csak úgy rengett. Kimaradt a bemelegítés. Sebaj, pörögjünk az elejétől, ami belefér.

Ahogy az illik egy Fenyőkoncerthez, megfelelő nagyságú háttércsapat, fúvosok, mindenféle pengetősök, vokál szolgáltatta az alapot a diadalmenethez. Azért a mester is leült többször a zongorához, nem csak a mikrofont (néha kettőt is) szorongatta.

Nemrég szerepelt a Krém műsorban Fenyő Miklós a Bon Bon együttessel, ezen felbuzdulva ide is meghívta őket. „Miki gyere vissza” üvöltötte a közönség a Bon Bon bevonulásakor, de persze, hogy a tombolás folytatódott, különösen, hogy a blokk végére visszajött Fenyő is egy kis együtténeklésre.

A közönség persze vette a lapot, a koncert első percétől kezdve együtt élt a színpaddal. Fenyő néha azért csak szokásból is rájuk szólt, hogy „nem hallom” de ez tényleg csak berögzültség lehetett, hisz a társaság (valahol 8 és 88 éves között) igzán nem szorult rá, hogy noszogassák, ehhez bőven elegendő volt a zene, a ritmus.

Dollyt mostanában elég ritkán láthatjuk, ezért külön örültem, hogy ő volt a másik díszvendége az estének. Duetteztek Fenyővel, meg persze egyedül is dalolt nekünk egy kicsit amig Miki átöltözött immár ki tudja hányadszor.

A harmadik vendég pedig már a jövő generációját képviselte, hisz a Fenyőgyöngye együttes billentyűsének kislánya, aki kilenc ésves létére legalább olyan lelkesen  verte a bilentyűket mind édesanyja.

A nézőtér már az elején is úgy tűnt, hogy tömve van, de ahogy néha ránéztem, még mindig jöttek, és ha a biztonságiak engedték volna, tényleg még a faágakon is lógtak volna. Ahogy haladtunk előrefelé, egyre többen gyülekeztek a nézőtér szélén, mert ott lehetett táncolni végig.

A rendezők az elején úgy tudták, hogy lesz kb 20 szám, de „Miki azt mondta, hogy nem vállal felelősséget, hogy mi lesz utána”. El is szabadult a nézőtér. A rendezőknek már csak a színpad őrzésére maradt energiájuk. A közönség őrjöngött – akár a színpad előtt akár az „ülőhelyeken”. Merthogy ülés az nem volt, csak mozgás. (A VIP vndégek meg nem tudtak lejönni, merthogy a színpadon kellett volna átcaplatniuk, az meg ugye nem járja...)

Hiába próbálták vagy háromszor befejezni a koncertet, elbúcsúzni, nem ment. Szegény Jampi FC-nek már a nyelve lógott ki a vége felé, de ropták keményen. Aztán persze csak elfáradtak, Fenyő és a vendégek együtt fejezték be a koncertet.

Jövőre jubileumi, X. margitszigeti nyári Fenyőbuli, készüljetek!

SirOesh (www.zene.hu)